(Vigyázat 
Ez is hosszúra sikerült. 
)
Hányszor hallom, hogy “Láttam tettél fel új posztot, de olyan hosszú, nem olvastam el.”
Mondják ezt azok a 40-50 éves nők, anyák, akik
– Totál kiégtek.
– Akik el vannak veszve, nem találnak referencia pontokat az életükben.
– Hányingerük van, ha be kell menni a munkahelyre.
– Akik gyomorgörccsel mennek haza az otthonukba, mert nem tudják, hogy ma éppen min borul ki a bili a férjükkel vagy a gyerekükkel.
– Akik az életük értelmét, a hivatásukat, az életfeladatukat keresik, de folyton beton falakba ütköznek.
Képzeljétek! Megkérdeztem ChatGPT-t a jelenség okáról. Ezt mondta:
“Az agy prioritást ad a gyorsan feldolgozható információnak.”
“Ha valami túl hosszúnak tűnik, a felhasználó inkább továbblép, mert „nem éri meg az időt”.
“Az emberek gyors impulzusokat keresnek – képet, videót, címet, rövid szöveget.”
“A hosszú poszt nem illeszkedik ehhez a fogyasztási ritmushoz, így sokan már az elején kihagyják.”
Akkor most szálazzuk szét ezeket a válaszokat!
“Az agy prioritást ad a gyorsan feldolgozható információnak.”
Mit jelent ez az én olvasatomban?
Ha jobban megnézzük, ez a magyarázat csak a felszínt kapargatja. Az igazság ennél sokkal komplexebb, főleg azoknál a nőknél, akik életük közepén hirtelen elvesztik a megszokott kapaszkodókat – legyen az az anyaszerep, a párkapcsolat vagy a munkahelyi identitás.
Amikor valaki mély problémával küzd (például önértékelés, kapcsolat, trauma, halogatás), a megoldás mindig szükségessé teszi, hogy magába nézzen. De ez gyakran fájdalmas és a feldolgozás is időt igényel. Ezért, ha egy poszt valóban közel kerül az igazsághoz, az belső ellenállást vált ki. Az elme legfőbb feladata, hogy biztonságban tartson minket és megóvjon attól, hogy egy múltban elszenvedett fájdalmat, vagy kudarcot újra kelljen élni. A tudattalan azt üzeni ilyenkor, hogy
„Ez túl közel jön, túl igaz… inkább görgetek tovább.”
Tehát nem azért nem olvassa el, mert hosszú, hanem mert nem akarja érezni azt, amit az olvasás kiváltana. Mert bekapcsolnának a régi traumák, azok a fájdalmas sebződések, amit az egó bújtat előlünk, hogy ő játszhassa a főnököt.
“Ha valami túl hosszúnak tűnik, a felhasználó inkább továbblép, mert „nem éri meg az időt”.
Mit jelent ez az én olvasatomban?
A világunk oly mértékben torzult, hogy a legtöbb ember rohan, hajt, semmire nem áldoz időt, mert azt hiszi, akkor lemarad valamiről, vagy elmulasztja élete nagy lehetőségét. Kergeti az “álmait” és nem veszi észre, hogy minél inkább kergeti, annál messzebb kerül tőle. Hozzászoktak, hogy szinte mindent készen kapnak, a futár rövid időn belül házhoz szállít mindent. Az internetről minden instant megoldás letölthető az élet problémáira. Nincs idejük semmire, mert annyira el vannak foglalva a mókuskerekük tekerésével. Elhitették velük, hogyha elég ideig és elég gyorsan tekernek, akkor egyszer majd lesz elég idejük mindenre. Lesz elég pénzük mindenre. Szabadok lesznek. De ez maga a “Kész Átverés Show” csak aranypapírba van csomagolva.
A valóság az, hogy az ilyen identitásválságok gyökere szinte soha nem az aktuális élethelyzetben keresendő. Sokkal inkább a tudatalattiban rögzült, régi érzelmi lenyomatokban – azokban a múltbeli tapasztalatokban, amelyek mélyen beépültek, és most, évekkel később is meghatározzák, hogyan reagálsz a világra. Amikor valami „túl hosszú, túl mély” tartalommal találkozol, nem az időhiány vagy a türelmetlenség az igazi akadály. Hanem az, hogy ezek a tartalmak – akár tudattalanul is – megérintik azokat a régi sebeket, amelyeket az elme mindenáron el akar kerülni. Ezért jelenik meg az ellenállás, a továbbgörgetés, a „majd máskor elolvasom” érzése.
“Az emberek gyors impulzusokat keresnek – képet, videót, címet, rövid szöveget.”
Mit jelent ez az én olvasatomban?
A legtöbb ember aki mély keresésben van, gyakran mentálisan és érzelmileg kimerült. Ez tény. Ezért nem tud hosszan koncentrálni, nincs kapacitása befogadni komplex információt. Megelégszik pár soros motivációs idézetekkel. Azt gondolja,
“Hú milyen jól hangzik, ezt fogom én is csinálni!” “Hú, mekkora igazság!”
Lehet, hogy pillanatnyilag jobban érzi magát. Sőt! Még az is lehet, hogy felvillan a fény az alagút végén. De aztán a nap végén ugyanazzal a szorongással, félelemmel és kilátástalansággal fekszik le, mint ahogy reggel felébredt.
Pontosan ezek a pár soros idézetek csavarják be a “Kész Átverés Show” második epizódjába.
Mert nem csupán kimerült mentálisan, hanem konkrétan mentális tunyaságban szenved. Ha nem teszi meg soha a következő lépést, ha nem veszi elő az akaraterejét és nem lép ki ebből az állapotból, akkor nem lesz változás, nem lesz megoldás és kiút sem abból a mocsárból, ami most lehúzza.
“A hosszú poszt nem illeszkedik ehhez a fogyasztási ritmushoz, így sokan már az elején kihagyják.”
Mit jelent ez az én olvasatomban?
Igen, értem én, hogy fogyasztói társadalom, meg minden. De aki ezt elfogadja és alárendeli magát a rendszernek, az a rendszer áldozatává válik egyszer s mindenkorra. Sokan nagyon vágynak a megoldásra, de ugyanakkor félnek is tőle. Mert ha kiderül, hogy van megoldás, az azt is jelenti, hogy felelősséget kell vállalni a változásért.
Ez tudattalanul ijesztő lehet, ezért az elme elkerüli a „túl mély” tartalmakat.
Az ember a mai világban egy felelőtlen, lusta, mentálisan tunya lénnyé alacsonyodott. Ragaszkodik az áldozati mintájához és a szenvedéséhez, mert így másokat (a főnököt, anyut, aput, a kormányt, a férjét) okolhat a saját balsorsáért és megússza a felelősségvállalást.
Mi az, amivel a legtöbb ember egyáltalán nincs tisztában?
Az elme egy rendkívül bonyolult és összetett struktúrában működik. Sok-sok egymásra épülő réteg, egó által bújtatott aspektusok, hitrendszerek, traumák, ősöktől hozott rossz minták tárháza. Aki ezt nem érti meg, nem hajlandó szembenézni a saját elmei programjaival, és nem kezdi el megtanulni annak kitakarítását, azok számára az a rossz hírem, hogy nincs esélye egy jobb életre.
Amikor a tudatalatti szintű munka megtörténik, az identitásválság helyét fokozatosan egy új, belülről építkező önazonosság veszi át. Az, aki korábban csak sodródott, most képes lesz tudatosan választani, reagálni, és nem a múlt sebeit cipelni minden döntésében. Ez a folyamat hosszú, iteratív, és mindenkinél egyedi – de csak így lehet valódi, mély változást elérni.
Nézd meg a sikeres embereket! Szerinted tik-tok videók és motivációs idézetek jutatták el őket a sikerhez? …. Hát, szerintem sem.
Mindenki hajszolja a sikert. De mi a siker valójában? Sokan azt hiszik, hogy az a siker, ha tele vagyok pénzzel. Siker = pénz. De ki kell ábrándítsalak.
Tudod mi a valódi siker?
Az, amikor azt csinálod, ami örömmel tölt el.
Amikor magadat adod, nem kell szerepeket játszanod.
Amikor szabadon teremtesz.
Amikor a munkád, a hivatásod megfelel annak, amiért idejöttél.
Amikor szabad vagy és nem mondják meg, mit kell tenned.
Amikor nem kell parancsszóra ugrálnod.
Amikor nem kell megtenned azt, amit nem akarsz.
Amikor harmonikus boldog párkapcsolatban élsz.
Amikor az emberi kapcsolataid kiegyensúlyozottak és szeretet teljesek.
Amikor a helyeden vagy, amikor azt az életet éled, amiért ide születtél, akkor automatikusan bőségben élsz, van elég pénzed mindenre, mert az áramlás működik. Mert újra kapcsolódsz a Forrással, a Teremtővel.
De ezt az állapotot, vagyis a sikert soha nem fogod elérni, amíg az elméd a régi programozás alatt áll. Ez univerzális törvény. Ez a teremtés törvénye.
Amíg motivációs idézetektől, pozitív megerősítésektől, a könnyen-gyorsan-biztonságosan elérhető félmegoldásoktól várod azt, hogy az életed jobbra forduljon, addig egy alacsony nívójú, sekélyes életet fogsz élni az állandó hiány állapotában.
Ha szeretnél még hosszú posztokat olvasni arról, hogyan tudsz elindulni azon az úton, ami elvisz a megoldáshoz, akkor az alábbi linken tudsz csatlakozni 0 forintért az általam létrehozott privát csoporthoz, ahol folyamatosan osztok meg tanításokat az elme működéséről, rálátást adok egy nagyobb, mélyebb perspektívára, ami segít megérteni az elakadások, a betonfalak okát. És megmutatom a kiutat is.
De kérlek, NE csatlakozz, ha
– lusta vagy
– ha mentálisan tunya vagy
– ha ragaszkodsz a szervedéshez
– ha ragaszkodsz az áldozati szerepedhez
– ha teljesen jól elvagy a langyosban
– ha megfelel neked a sekélyes, nívótlan létezés, mert az életről már lemondtál.
