Gyerekkorunk óta azt tanítják nekünk, hogy a békét meg kell nyernünk, a szeretet ki kell érdemelnünk, az egységet el kell érnünk. Arra kondícionálnak, hogy akkor vagy valaki, ha diplomás vagy, ha gazdag vagy, nagy házad van. Akkor leszel boldog, ha mindened meg lesz, ha a gyerekeid sikeresek lesznek. Akkor leszel egészséges, ha drága táplálékkiegészítőket vásárolsz. Mindig valamit el kell érni, meg kell szerezni, le kell tenni az asztalra.
És amikor az életed derekán azt látod, hogy nem vagy diplomás, nem vagy gazdag, nem vagy egészséges, nem vagy igazán boldog és még a gyerekeid sem lettek minimum igazgatók valamelyik multinál, akkor meg vagy győződve arról, hogy nem vagy elég jó, rosszul csináltad az életed. Mindent megpróbálsz, hogy helyre hozd magad, de soha nem kérdőjelezed meg, hogy egyáltalán tényleg rossz vagy-e? Mert lehet, hogy egyszerűen csak olyan identitásban élted az életed, amit a magaddal hozott, rád rakódott hitrendszerek, ősi minták és a traumákban elutasított árnyékaid határoznak meg.
Hanem mit csinálsz?
Elkezdesz eszeveszettül keresni, kutatni. Keresed a mélyebb okokat, a miérteket. Azonban azt gondolod, hogy ezek rajtad kívül vannak, valahol a messzi távolban megtalálod őket. És elkezded megmászni a hegyet, mert a megvilágosodás, a megértés valahol a hegycsúcson vár rád. Lihegve, fáradtan vonszolod magad felfelé, összehasonlítod a haladásod a többi hegymászóval és azt méregeted, hogy tegnap és ma hány métert másztál. Mint egy “spirituális fitnesz”. Számolod a meditációkat, a naplódban minden felismerést dokumentálsz, a következő szint lebeg a szemed előtt, amit el kell érned.
A legtöbb ember, aki a spirituális ébredést keresi valójában pont, hogy eltávolodik tőle. De miért?
Nézd meg a spirituális közösséget! A szuperguruk úgy árulják az átalakulást, a teremtés szuperképességét, mint egy szoftverfrissítést. Csak gondolkodj pozitívan, mormold ezt a mantrát, képzeld el és ennyi, már meg is van az új életed. A meditációs alkalmazások úgy szaporodnak, mint a digitális gyomok azzal az ígérettel, hogy végre eljuttat oda, ahova éppen igyekszel. Kinyílik a harmadik szemed, bőségben fogsz élni, megtalálod az életfeladatod. Ugrálsz egyik szertartásról a másikra, mintha egzisztenciális turista lennél és úgy gyűjtöd a csúcsélményeket, mintha azok spirituális útlevél bélyegek lennének és ha kellő számú összegyűlt, akkor extra adag letöltést kapsz a Kozmoszból. Néhány napos elvonulásokra mész vaskos árakon, ott megmondják neked a tutit, amitől teljesen megváltozik az életed. Aztán hazamész és pont ott folytatod, ahol abbahagytad. Továbbra is az állandó pörgés és zaj nyomja el az elmédet, tovább pletykálsz, tovább elégedetlenkedsz és együtt szidod a világot a környezetedben lévőkkel. De ez nem ébredés, inkább egy szteroidokkal telenyomott spirituális materializmus.
Olyan ez, mint amikor az önmunkát, az emelkedést átalakítjuk egy “Temu projektre”. Mindenki gyors, nyomon követhető házhozszállítást akar. Kicsomagolom a dobozt, felveszem az új identitásom, mint egy csinos kosztümöt és máris én vagyok a megvilágosodott Buddha.
Aztán amikor minden “csodatechnika” kudarcot vall, eljön a feladás pillanata. És ebben a pillanatban rájössz arra, hogy a csúcs mindig is a lábad alatt volt. Csak annyira a mászással voltál elfoglalva, hogy nem vetted észre. Ez a spiri piac legkegyetlenebb tréfája. Abban a pillanatban amikor eldöntöd, hogy meg kell másznod, felfelé kell törnöd, elválasztod magad attól, amit elérni szeretnél. Mintha a saját árnyékodat akarnád elkapni. Minél jobban üldözöd, annál jobban menekül. Mert nem felfelé kell menni, hanem lefelé. Azaz befelé, mert a fény nem fent van, hanem lent. Le kell hántani magadról a sok réteget, ami az évek alatt, az előző életekben és az őseid életéből rádragadt.
Mi lenne, ha ahelyett, hogy még több gyakorlatot, még több tudást, még több tapasztalatot szereznél, először eltávolítanád azokat a hiedelmeket, mintákat, traumákat, amelyek meggyőztek arról, hogy valami hiányzik belőled, valami nem jár neked.
Az igazi elvonulás saját magadban van. Amikor minden zajt kizársz az életedből. Amikor megállsz, lelassítod a tempót. Nem három napra, hanem ez lesz az alapállapotod. Amikor a csendben megfigyeled magad. Minden egyes reakciódat, amit a másik emberre vagy egy kellemetlen helyzetre adsz. Amikor azt figyeled, hogy milyen gombot nyomnak meg benned akkor, amikor indulatosan reagálsz, elégedetlenkedsz. Amikor a harag teljesen elhatalmasodik rajtad és olyan emberré változtat, aki nem tud mást tenni, csak kitörni, mint egy pusztító vulkán. Amikor a szomorúság úgy szippant magába, mint a mocsár és órákra vagy napokra eltűnsz benne. Amikor a félelem minden rendszert leállít, megbénít és reakcióképtelenné tesz.
Ha nem vagy már tökéletes anya, tökéletes házastárs, akkor mi marad? A legtöbb ember annyira fél ettől a kérdéstől, hogy bármilyen meglévő identitáshoz ragaszkodik, hogy elkerülje az ürességet. De ha képes vagy megmaradni abban a meztelen, üres térben, akkor saját magad megfigyelőjévé válsz. Megfigyeled, hogy csak szerepeket játszottál és a színészek a színpadon nem te magad voltál. Hanem a veszteségtől és az elutasítástól való félelmed olyan erős volt, hogy lemondtál a saját igényeidről és vágyaidról, hogy ne kelljen újra átélned a mélyen eltemetett sebződéseidet.
Ami az általad felépített identitásod összeomlása után történik, az nem az, amire a legtöbb spirituális tanító felkészít. Ők a boldogságról, az egységről, a szeretet állapotáról beszélnek, de ritkán említik a tudat működésében bekövetkező radikális átalakulást.
Amikor megérted, hogy egy kapcsolati konfliktus nem a túlélésért folytatott küzdelem, hanem egy dinamikus rendszer, amely megmutatja hol is szeretnél pontosan fejlődni. A pénzügyi nehézségek nem a biztonságodat fenyegetik, hanem információk az energia áramlásról és az értékteremtésről, a pénzzel kapcsolatos hiedelmeidről. Az egészségügyi problémák nem büntetések vagy szerencsétlenségek, hanem a tested által adott kifinomult üzenetek amelyekre figyelni kell.
Nem új operációs rendszert kell letölteni, nem szoftvert kell frissíteni. A meglévő, vírusok által uralt elmédet, mint operációs rendszert kell a megtisztítani. Akkor válik láthatóvá az a rendszer, ami az eredeti beléd kódolt, az életfeladatodnak megfelelő, és onnantól az elméd úgy hasít, mint egy szuper computer.
Amikor átalakítod a belső operációs rendszeredet, szó szerint megváltoztatod a kibocsátott elektromágneses teredet. Azok az emberek, akik a régi mintáidból, aggodalmaidból, mások jóváhagyása iránti igényedből táplálkoztak, hirtelen nem találnak fogást rajtad. Ez olyan, mintha egy régi készüléket egy teljesen más feszültségű rendszerhez akarnál csatlakoztatni. A kapcsolat nem működik. Az energia vámpíroknak például olyan valakire van szükségük, aki bűntudatot érez, ha valamire nemet mond. Valakire, aki felelősséget vállal mások érzelmeiért. Amikor már nem biztosítod ezeket a feltételeket számukra, ők ösztönösen egy megfelelőbb táplálkozási területeket keresnek.
A családi dinamika általában a legnehezebb része ennek az átalakulásnak. A régi működésedet ismerő családtagok úgy érezhetik, hogy a változásod árulás. A te átalakulásod az egész rendszer átrendeződését kényszeríti ki. Néhány családtag erőfeszítéseket fog tenni, hogy elérje az új eredetiséged szintjét. Mások pedig kétségbeesetten próbálnak visszahúzni a megszokott, működésképtelen állapotba. De nagyon fontos itt az, hogy bármennyire is személyesnek érzed, ezek egyike sem az. Csupán a rezonancia működését látod emberi formában megjelenni. Amikor megváltoztatod a frekvenciádat, automatikusan mást vonzol és taszítasz. A legmélyebb változás az, hogy megtanulsz bízni ebben a természetes szelekciós folyamatban, ahelyett, hogy harcolnál ellene. Átalakult tudatod pontosan tudja, hogy milyen kapcsolatok szolgálják a legmagasabb evolúciódat. Amikor már nem erőlködsz azon, hogy fenntartsd a nem működő kapcsolatokat, helyet teremtesz a lelki családodnak, akik már az elejétől fogva téged kerestek.
Ez a tudat evolúciójának egyik legkifinomultabb aspektusa. Az, hogy automatikusan megteremti azt a kapcsolati környezetet, amely támogatja a folyamatos növekedésedet és emelkedésedet.
Egyre inkább érzed, hogy a korábbi szerep már nem illik rád. A száddal kimondott szavak idegennek tűnnek, mintha valaki másnak a forgatókönyve lenne.
A kollégák a szokásos módon beszélgetnek melletted, de te úgy érzed, mintha kívülről néznéd a jelenetet. “Úristen, mit keresek én itt?”
A vezetői beosztás, amit hosszú évek alatt kemény munkával építettél fel, már teljesen elveszti jelentőségét.
A barátok, akikkel évtizedek óta együtt lógsz olyan idegenekké válnak, akik már egy teljesen más nyelvet beszélnek.
Ez a korábbi identitás összeomlása. A valódi spirituális úton a legfélelmetesebb és a legszebb dolog. Mert ebből pontosan tudod, hogy elindult valami, ami a tisztulást jelenti és egy önazonos, boldog élet felé vezet.
Ha te is a hegymászók közé tartozol, vagy elfáradtál már a fitnessben, akkor segítek lelassítani és kifújni magad. Pihenj meg az általam létrehozott ingyenes zárt csoportban, ahol elmerülhetsz az emelkedéssel és tudatosodással járó folyamatok tengerében. Fontos tanításokat találsz az elme működéséről, a traumák, a téves hiedelmek és az önszabotáló minták integrálásáról.
Az alábbi linken tudsz csatlakozni a csoportba:
