Napjainkban szomorú tapasztalat, hogy a 40-50 éves korosztályba tartozó nőknél gyakori probléma a totális krízis amiatt, hogy úgy érzik az életük vakvágányra futott. Sokan, akik egy életen át mások igényeit helyezték a sajátjuk elé, azt tapasztalják, hogy amikor az anyaszerep háttérbe szorul, vagy egy kapcsolat megrendül, hirtelen nem tudják, kik is valójában. Az üresség érzése, az önértékelési zavar és a múltból felbukkanó testi-lelki tünetek nem véletlenül jelennek meg pont most. Ezek a jelek nem csak azt mutatják, hogy valami hiányzik a jelenből, hanem azt is, hogy valami régi, feldolgozatlan történet újraíródik a háttérben.
Amikor erről beszélgetek velük, a leggyakrabban ezt az 5 mondatot hallom:
-“Hát értem amit mondasz, de nekem nem volt lehetőségem.”
-“Ilyen férj mellet ezt meg azt én nem tehettem meg.”
-“Ott volt a magányos anyukám, vele kellett törődnöm.”
-“Feláldoztam az egész életem a gyerekeimért, most meg rám se nyitják az ajtót.”
-”A békesség kedvéért inkább nem szóltam.”
Mindig van valami story, ami akadályozta őket abban, hogy a saját életüket éljék.
Áldozatként élik a mindennapjaikat és kívül keresik az okokat. Ők nem tehetnek semmiről.
De valóban nem? És mi van a story mögött?
Na de mi is az az áldozati identitás? Hogyan alakul ki?
A gyermekkorban a tudatalattiba rögzült mintáink alakítják a legnagyobb mértékben az identitásunkat, ezért fontos megvizsgálnunk, hogy szüleink miként viselkedtek velünk, hogyan viszonyultak hozzánk.
Ha nárcisztikus szülő mellett nő fel a gyermek, akkor mindig az anya vagy apa akarata kell, hogy érvényesüljön. A gyereknek nem lehetnek igényei, nem lehet saját akarata, nem lehet semmilyen, csakis olyan, amit a szülő elvár tőle.
Ilyenkor a gyerek azt érzi, hogy elnyomtak, mindig én idomulok a másik emberhez. Kialakul benne az a hiedelem, hogy nem vagyok méltó semmire, sem a szeretetre, sem a figyelemre, sem a megértésre, sem az elfogadásra, és a sor még folytatható. A személyisége teljesen beleolvad a szülő személyiségébe, mert mindennek úgy kell lennie, ahogy azt anya vagy apa akarja. A gyerek identitása teljesen eltűnik. És felnőtt korára egy áldozati szerepet vesz fel és ez az áldozati szerep jellemzi a kapcsolatait is. Párkapcsolatában teljesen alárendeli magát a másik akaratának, szülőként feláldozza magát a gyerekeiért, sok esetben pedig végigkíséri az életét a szülőnek való megfelelési kényszer is, és a saját életét alárendeli a szülői elvárásoknak.
De az is lehet, hogy egy ősi, családi áldozati mintát viszel tovább a saját életedben. Lehet, hogy tudattalanul van egy olyan kötelék egy ősöd és közted, amiben megígérted neki, hogy meggyógyítod. Természetesen ezt nem tudod, ezért úgy teszel eleget az ígéretednek, hogy átvállalod az ő problémáját és viszed tovább.
Az áldozati identitását az egyén úgy kompenzálja, hogy felveszi a “megmentő” szerepét, mindenkit meg akar menteni, mindenkinek segíteni szeretne. Ő az, akihez bármikor lehet fordulni a gondjainkkal. Képtelen a határait meghúzni. Ez a határhúzási probléma pedig az élete minden területére kihat. Minden emberi kapcsolatára és a munkahelyi viszonyaira is. Áldozatként teljes erőtlenséget él meg.
Az áldozati mentalitással élő emberre jellemző, hogy mindig másokat és a körülményeket okolja a saját balsorsáért, – “Te hibás vagy, én nem.” – nincs benne alázat az életével szemben. Nincs meg benne az a fajta alázat, hogy képes legyen ránézni a saját hibáira, elakadásaira. Ebben az identitásban lévő emberek nagy része mivel alázatlan, így nem is tanítható, következésképpen megreked ebben az állapotában és idejekorán távozik egy másik dimenzióba. Miért? Mert garantált, hogy testi szinten oly mértékben szomatizálódik az áldozati mintája, hogy konkrétan belehal a daganatos betegségébe.
Ezzel szemben aki alázatos az azt mondja: eddig ezt meg ezt hittem, de most hajlandó vagyok másik szemszögből ránézni a dolgokra. Hajlandó vagyok megkeresni, hogy mi az én szerepem abban, hogy itt tartok, hajlandó vagyok más gondolkodást felvállalni. Hajlandó vagyok tanulni.
Az alázat az a belső attitűd vagy hozzáállás, amelyben az ember reálisan és elfogadóan látja önmagát – tudatában van az erősségeinek, de a korlátainak és hibáinak is –, és nem helyezi magát mások fölé. Nem az önleértékelésről vagy meghunyászkodásról szól, hanem egyfajta belső egyensúlyról, amikor valaki képes tanulni másoktól, nyitott a visszajelzésekre, és nem érzi szükségét annak, hogy bizonygassa felsőbbrendűségét.
Az alázat belső erőből fakad.
A megalázkodás önértékelési zavar vagy félelem következménye.
Nézzünk meg egy daganatos betegségben szenvedő nőt példaként. Aki az életét ebben az áldozati identitásban élte. Akinek az életében mindig mások akarata érvényesült a sajátjával szemben. Mi zajlik a tudatalattijában?
Mivel soha senki nem tartotta tiszteletben a határait, soha nem lehettek igényei, az a téves hiedelem alakult ki benne, hogy nem méltó a szeretetre. (Mint tudjuk a szeretet az emberi létezés egyik alappillére) Nem lehet saját akarata. Ez oda vezetett, hogy belül mélyen tombol, örjöng és támad. Haragszik magára, a másik emberre, az egész világra. De kit támad valójában? Kizárólag saját magát. Mert minden támadás = öntámadás. A dühét saját maga ellen fordítja, ez pedig testi tünetként daganat formájában jelentkezik. Ez pusztító. És ezt a legtöbb ember egyszerűen nem érti. Pedig ha megértenék, és elkezdenék oldani ezt a mintát, akkor beindulna a gyógyulás is.
Lehet, hogy eddig ezt nem tudtad? Sokan nem tudják. Mert nem magyarázta el nekik senki. Mert azt mondták nekik, hogy meditálj, gondolkodj pozitívan. “Azt kell gondolni, hogy meggyógyulsz, más opció szóba sem jöhet!” vagy ami még rosszabb! Egyszerűen nem beszélnek róla, mert azt hiszik, ha nem vesznek róla tudomást, akkor majd elmúlik. És borzasztó, hogy nagyon sok esetben pont a környezetük az, aki ezt a hozzáállást erőlteti és szó szerint úgy tesznek, mintha semmi nem történt volna.
Sokszor halljuk bölcs tanácsként a következő mondatot is: “Engedd el!” – aha, és hogyan?! “Nem a tiéd.” De! márpedig a tiéd! Minden a tiéd, mindennel dolgod van, ami megjelenik az életedben. Ahogy a kapcsolatainkban sérültünk, úgy a kapcsolatainkban tudunk gyógyulni is. Hiszen az a másik ember, aki tükröt tart, a legnagyobb tanítónk. Tűpontosan mutatja meg nekünk azt, hogy mivel van dolgunk. Hol fut önszabotáló program, hol van trauma, melyek azok az árnyékaink, amik folyamatosan támadnak ránk.
Éppen ezért, nem “szent helyekre” elvonulva fogsz megvilágosodni, hanem a mindennapok malomkerekei között, amikor minden egyes szituációban megmutatkozik, hogy hol tartasz az úton. A való életben, hús-vér emberek között tudsz fejlődni igazán. Mert nem elég elméletben tudni, hogy hogyan működünk, hogy milyen pszichiátriai “kórképekben” szenved az a másik ember, vagy azt, hogy hogyan hatnak ránk a traumáink. A tudást integrálni kell a mindennapjainkba. A véres valóságba, amikor a legtöbb ember hisztérikus rohamot kapna, ordítozna vagy éppen kifutna a világból. De te, ha már integrált vagy, nem a régi sémák szerint reagálsz már ezekben a helyzetekben, hanem tudatosan. A saját magad megfigyelőjeként. Szembenézve, felelősséggel és alázattal az élet felé és magad felé.
Óriási illúzió azt hinni, hogy komoly önmunka nélkül csupán pozitív gondolkodás erőltetésével bármit is meg tudunk változtatni. Ráadásul csak tetőzzük a bajt azzal, hogy állandó bűntudatban fogunk élni, mert mélyen belül tisztában vagyunk azzal, hogy hazudunk magunknak. És csak hab a tortán, hogy nem éljük meg a haragunkat, a dühünket, vagy bármely negatív érzelmünket, hanem elfojtjuk. Az önmunka és a spirituális út nem azt jelenti, hogy nem veszünk tudomást a negatív érzelmekről és állandóan csillámporos boldogság felhőben úszunk. Aki ezt akarja elhitetni veled az nem a jó oldalon áll és nem a javadat szolgálja.
Amikor az ember valódi megoldást és valódi gyógyulást akar, akkor sokkal mélyebbre kell menni. Nem elég egyedül a fotelben meditálgatni és várni az eredményt, mert nem fog jönni. És a Kozmoszból sem fogod letölteni annál is inkább, mivel tiszta információt lecsatornázni csak tiszta elmével lehet. Ez csak akkor lehetséges, ha újra kapcsolódsz a Forrással, Istennel vagy ahogy te nevezed, oda pedig az elméd kitakarításán keresztül vezet az út. És ez nem hit kérdése. Teljesen mindegy, hogy hiszel benne vagy sem. Ez univerzális törvény. Amíg az ego programjaid irányítanak, addig nem tudsz kikeveredni a káoszból, mert az ego célja pont az, hogy lent tartson. És ez is tény, akkor is, ha nem hiszel benne.
Hogy is szól ez az univerzális törvény?
Ha az egyiket elutasítod “Á, én ebben nem hiszek.” akkor automatikusan a másikat hiszed. És ismered Jézus mondását. “Legyen neked a te hited szerint.” Azt fogod megteremteni az életedben.
Az identitásválság és az áldozati szerep nem egyik napról a másikra alakul ki, és a megoldás sem egyetlen varázsütéssel történik. A valódi változás egy többlépcsős, egymásra
épülő folyamat, ahol minden lépés a következő alapját teremti meg. Olyan ez, mint egy régi ház felújítása: először fel kell tárni a repedéseket, aztán ki kell javítani az alapokat, végül újra kell építeni a belső tereket. Ha kihagysz egy lépést, az egész rendszer instabillá válik. Ugyanígy, a tudatalatti minták átírása is egy precíz, egymásra épülő lépéssorozatból áll, amely testi, lelki és érzelmi szinteken egyszerre hat.
Egy mély, testi-lelki folyamat, ahol a régi idegrendszeri és érzelmi minták átíródnak. Ezért is van szükség szakértői vezetésre: a múltbeli traumák újraélése intenzív lehet, és megfelelő támogatás nélkül nem mindig vezet oldódáshoz. Mindenkinél más, milyen gyorsan, milyen mélységben zajlik ez a változás – van, akinél a testi tünetek javulnak először, másnál az önértékelés, megint másnál a kapcsolatokban jelenik meg a változás.
Ha kilépsz az áldozati mintából, képes leszel meghúzni a határaidat, helyreáll az önbecsülésed, a kapcsolataid átalakulnak. Eltűnnek az életedből a kihasználó, romboló, lealacsonyító kapcsolódások és helyükre őszinte, szereteten és tiszteleten alapuló, az emberi léthez méltó kapcsolatok érkeznek.
Azért, hogy ebben a transzformációban segíteni tudjak neked, létrehoztam egy ingyenes privát csoportot, ahol folyamatosan arról beszélek, hogy milyen traumák, hiedelmek, minták alakítják és határozzák meg az életed folyamát és arról, hogy mi a kiút a megrekedt állapotból.
Az alábbi linken elérhető a meghívó a csoportba:
